Első megállónk Szekszárdon volt, ahol pénzt váltottunk. Utána Nagynyárád következett, kéregjegyvásárlás miatt. Aztán benéztünk a villánykövesdi téglagyárba kisvasutat nézni, de ez már nagyon off itt :) Végül Dárdán álltunk meg burekozni egyet (délszláv pékáru, leveles tésztába töltött sós túrós, húsos, gyümölccsel töltött kivitelben kapható, igazi jó, laktató, tradicionális kaja, mindenkinek nagyon ajánlom. Budapesten Óbudán, a Lukács utca 2-ben levő pékségben kapható. Érdemes kipróbálni), majd megérkeztünk Eszékre. Itt egyrészt várost néztünk, másrészt pedig tramspottingoltunk. Ez már nem annyira off:)
Tehát a képen a 9528-as Düwag kocsi és a 6802-es T3-as látható, amint átjönnek a kocsiszín mellett elhaladó Eszék-Villány vasútvonal felüljárója alatt.
Egy kicsit közelebbről. A követés nem ilyen sűrű, a második villamos egy beálló kocsi. A villamosok pályaszámában az első két szájegy egyébként a beszerzés évét jelöli. A város villamoshálózata két vonalból áll, egy K-Ny-i irányú fővonalból, illetve egy, az állomáshoz bevezető nagy hurokból. Ez utóbbin éppen szünetelt a forgalom. Az 1970-es évekig a villamoshálózatra bejártak a drávamelléki 1000 mm-es kisvasút szerelvényei is, ami igen hangulatos lehetett. Sajnos azóta a kisvasutat teljes egészében felszedték, azonban az új kiadású Cartographia Ormánság turistatérképeken a vonalhálózat egy jókora része még mindig fel van tüntetve.
Ez a jármű valamennyi eszéki élménybeszámoló oldalon szerepel: érzésem szerint egy nem önjáró síncsiszolót láthatunk rajta. Érdekes egy járgány, annyi biztos.
A beálló 6802-es tátra a kocsiszín előtt. Érdekes, hogy a kocsi a fővonalon visszafogott, majd tolatva állt be a kocsiszínbe. A város legjellemzőbb járműtípusa egyébként a T3-as, a Düwag kocsik száma jóval alacsonyabb cseh társaikénál.
Egy romos T3-as motorkocsi és egy B3-as pótkocsi néhány kisebb üzemi jármű társaságában.
Végül egy csatolt T3+B3 szerelvény a kocsiszínben, melyből csak néhány darab van, forgalomban nem is láttunk ilyen vonatot. A motorkocsi 1982-es beszerzésű, a legfiatalabb tátrák közül való. Ezen kívül még 1972-es T3-asok vannak a városban.
Miután befejeztük a fényképezgetést a kocsiszínnél jött is egy ember, aki közölte, hogy itt tilos fényképezni. Szerencsére ekkor már mindent lekaptam, ami érdekelt :) Ezután Vukováron át Tuzlába utaztunk, ahol elsősorban gőzösöket fényképeztünk, illetve gőzösökkel utaztunk, valamint bejártuk a Banoviči-i kisvasutat is, majd Sarajevo felé vettük az irányt.
Ez pedig már Szarajevó: a 240-es pályaszámú K2-es a belvárosi hurokvágányon. Erdekes, hogy ebben a városban a legtöbb K2-es Tátrának a hátsó kocsirészen van az áramszedője. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy elég sokáig rúdáramszedőkkel közlekedtek a városban a villamosok, amelyeket a kocsi hátulján volt szokás elhelyezni. Gondolom, hogy így, a bekötési pontok elhelyezének megváltoztatása nélkül volt a legegyszerűbb megoldani az áramszedőcserét.
Tátra villamos a mecset előtt - szokatlan kép, ebben a városban azonban elég általános. Szarajevó lakosságának többségét a muszlim vallású bosnyákok adják, de vannak itt horvátok, nagyon kis számban szerbek (a háború előtt többen voltak...) és izraeliták is. Természetesen valamennyi felekezet templomai megtalálhatóak. Ez a multikulturalitás az, ami szerintem hihetetlen színességet ad ennek a városnak, melyet sajnos beárnyékolnak a kilőtt, leégett épületek. A háború súlya máig érzékelhetően rá van telepedve Szarajevóra.
A 235-ös pályaszámú K2-es halad az előbb látott mecset felé a belvárosi hurokvágányon. A város elhelyezkedése talán Miskolcéhoz hasonlítható: a Boszna-folyó völgyében helyezkedik el, Ny-K-i irányban, azonban alföldi kijárat nélkül. A városnak gyakorlatilag másfél villamosvonala van: a fővonal a nyugati külvárosokat köti össze a keleten fekvő belvárossal, amit egy óriáshurokkal jár körül. Ennek mintegy egyharmadánál található a kocsiszín, kétharmadánál pedig a vasútállomáshoz vezető rövidke vonal. A villamoshálózat 1960-ig 760 mm-es nyomtávolságú volt, ugyanis eddig az évig Szarajevót csak keskeny nyomtávú vasutak érintették. 1960-ban aztán megépült az első nagyvasúti vonal, ami miatt a villamoshálózatot is 1435 mm-es nyomtávolságúra építették át, üzemeltetését pedig a Jugoszláv Államvasutak (J) helyet az újonnan alakult helyi tömegközlekedési vállalat vette át.
A völgy nyugati felében illetve a helyoldalakon számos lakótelep található, melyet elsősorban az 1984-től kiépített trolibuszvonalak kapcsolnak össze a belvárossal. A troliközlekedés a háború után több évig szünetelt a felsővezetékrendszer károsodása miatt, mára azonban újra van rajtuk forgalom, főleg cseh eredetű járművekkel.
A 207-es pályaszámú, elsőszedős K2-es fordul be a belvárosi hurok legkeletibb pontjánál lévő ívbe. Rajta a szerintem legjobb délszláv sör, a szlovén Lako pivo egészkocsis hirdetése látható. Az első normál nyomközű kocsik washingtini eredetű PCC járművek voltak, melyek az 1980-as évekig közlekedtek. A 71 kocsiból egyet nosztalgiajárműnek félretettek, majd a háború után felújítottak. 1968-tól kezdve megkezdődött a ČKD Tatra kocsik beszerzése, először T3-asokat, majd 1973-tól kezdve K2-es, csuklós kocsikat vásároltak Prágából. A mai napig ezek adják a város villamosállományának gerincét. Van még itt néhány KT8D5-ös (ex kassai, illetve egyéb eredetű), T3-as (főleg üzemi járművek), illetve legújabb beszerzésekként néhány nyugat-európai használt kocsi is. A villamoshálózatot azonban nem csak használt kocsikkal fejlesztik: már elkészült az az alacsonypadlós-középrászes, Satra névre hallható K2-es, amit a csehországi umperkben újítottak fel. Szombat lévén mi csak K2-es kocsikkal találkoztunk a forgalomban.
A 282-es pályaszámú, hátsó szedős K2-es az előbbi helyen. Sajnos mindig jött néhány autó, amelyek miatt nem lehetett itt igazán jó fényképeket készíteni.
Ő pedig a 260-as pályaszámú kocsi, amint a Boszna folyó partján levő csúcsforgalomban halad tovább a belváros felé.
A trolibusz garázs. Háttérben a háború után felújított panelok láthatók.
A 301-es pályaszámú KT8D5-ös a villamos kocsiszínben. Mellette valami általam ismeretlen eredetű és gyártmányú pótkocsi látható.
Hamarosan forgalomba áll a 292-es pályaszámú K2-es, most éppen a kocsiszíni vonal kiágazásánál lévő delta előtt várja a helyét. A baloldali oszlopon levő tábla a szakaszszigetelőt jelzi. Érdekes, hogy a volt Jugoszlávia utódállamaiban a villamosok táblái gyakran ugyanúgy néznek ki, mint a közúti jelzőtáblák. Érdemes még megfigyelni a háttérben látható új építésű, szerintem kifejezetten csúnya mecsetet, ahol éppen eskűvőt tartottak, majd utána nem sokkal tornyonként négy hanszóróból megszólalt a müezzin imára hívó éneke, amely hangosan visszhangzott a panelházak és a közeli helyek árnyékában.
Igen, ez is egy elsőszedős K2-es. Ezekből nagyjából ugyanannyi van, mint hátsószedős társaikból, de nekem az utóbbiak jobban tetszettek, így inkább azokat fényképeztem :)
Végül pedig egy újabb hátsószedős járgány: a 288-as kocsi a kocsiszínnél levő megállót hagyja el keleti irányban. A feszített, nagyvasúti jellegű felsővezeték egyik oszlopán egy 10-es lassújel táblája látható.