Tipikus mellékvonali kis fűtőház a nyugat-csehországi Kroměřížben [kromjerzsízs - kicsit nehéz kiejteni...]. Nem lelkesedek túlzottan a nagyvasútért, de a cseh vasút valahogy más, mint a magyar, itt mindig előjön belőlem a „nagyvasútbarátság”. A várost egyébként azért kerestem fel, mert kastélya, és a kastélykert a világörökség részét képezi. A kastélyba sajnos nem tudtam bejutni, mivel az egyik kozmetikai cég zártkörű rendezvényt tartott, a park pedig szép volt, de anyira azért nem voltam tőle elájulva. A főtere viszont határozottan szép, de azért egy kockaépületet ide is sikerült bevarázsolniuk a várostervezőknek valamikor az '50-es - '60-as években.

Ez már Ostrava - az 1209-es pályaszámú Škoda Astra Ikeon LTM 03 T (röviden csak Astra) teljes reklámba öltözve nem messze Svinov pályaudvartól. Az Astra az a részben alacsonypadlós villamostípus, ami be tudott robbanni a ČKD gyár termékei által uralt cseh piacra, miután annak alacsonypadlós típusai (RT6N1, RT6S) katasztrofális konstrukcióknak bizonyultak (Brnoban például a kezdeti próbálkozások után az RT6N1-eseket mobil végállomási jegypénztárakként tudták csak alkalmazni, a típus csak a lengyelországi Poznanban vált be, ahol vígan közlekednek a Combinokkal és a felújított Konstal, valamint az ex amsterdami, és ex német kocsikkal). Astrák jelenleg Mostban és Litvínovban, Olomoucban, Ostravában és Plzeňben közlekednek Csehországban, Prága pedig most rendeli meg a típus hosszabb, szintén csak részben alacsonypadlós változatát, a Vectrát.

A 1214-es Astra halad Ostrava belvárosában. Ostrava egyébként egy tipikus iparváros; az egykori szénbányászat, illetve az erre kapcsolódó iparágak, munkásnegyedek, aknatornyok a városképben is meghatározó szerephez jutnak. Ennek ellenére igyekeznek azt minél lakhatóbbá tenni, igen sokat adnak a turizmus fejlesztésére is.

Egy kissé meglepődtem, nagyon gyorsan előhalásztam a fényképezőgépet, majd kattintottam: a főpályaudvar felől az 528-as pályaszámú nosztalgia T1-es villamos érkezett (mellette, takarásban pedig egy nosztalgia Ikarus 280-as autóbusz haladt). Mint hamarosan kiderült, rendhagyó hétvégén érkeztem a városba: a tömegközlekedés megindulásának 110. évfordulóját ünnepelték. Ennek örömére nosztalgiajáratok közlekedtek keresztül-kasul a városon, illetve szombaton az egyik kocsiszínben, vasárnap pedig a főműhelyben tartottak nyílt napot. Sajnos a kocsiszíni nyílt napról lekéstem, így a másnapi programomat kellett egy kicsit átalakítanom, hogy bejuthassak a főműhelyi nyílt napra.

Egy Astra (balra) és egy Trio (jobbra) halad el egymás mellett a Moravská Ostrava-i kocsiszínnél. A Trio az Astra alapjain épült, de nem Plzeňben, a Škoda gyárban, hanem itt, Ostravában gyártják.

Moravská Ostrava kocsiszín: itt volt a nyílt nap, amiről lemaradtam. Láthatóan frissen lett felújítva, és a kijárati váltókörzet igen jól nézett ki. Az egyirányú kocsik miatt a kocsiszínbe a jobboldali vágányon lehet behaladni, ami megkerüli a fedett járműtárolót, majd számos vágányra ágazik szát, és a fent látható módon végződik.

A kocsiszín szemből, a város jellegzetes villamostípusaival: balról jobbra egy Astra, két T3-as, egy KT8D5-ös, majd három T3-as egység között egy másik KT8-as látható. A villamoshálózaton ezeken a típusokon kívül még Triok, T6A5-ösök és K2-esek közlekednek.

Ismét meglepődtem: alacsonypadlós középrészű KT8-ast már láttam, egyoldali ajtósat azonban még sosem. Ha jól sejtem, akkor nem egy új építésű, hanem egy régi kocsi átalakításáról van szó. Új típusa: KT8D5.RN1.

Így is lehet: kampány a graffitik és a rongálások ellen. A plakátot a kocsikon és a megállókban is elhelyezték, számszerűsítik, hogy mennyi kárt okoztak az önmaguk szórakozását a köz értékeinek rongálásán kiélők. (Az összes kár 6,5 millió Korona, ez mintegy 54 millió Forint)

Egy másik hirdetés, amely arról szól, hogy mennyit költöttek alacsonypadlós járművekre 2003-ban Ostrava városában.

Búcsúzásképpen a főpályaudvar előtt álló 1211-es Astráról csináltam még egy fotót, majd felültem a Katowice felé tartó Polónia EC-re.

Nem, ez nem Románia, ez Lengyelország. Két meglehetősen szakadt (ám Lengyel viszonylatban lepusztultnak nem nevezhető) Konstal típusú kocsi halad a Katowice és Chodov határán fekvő nagy park mellett. Katowice és környékén egyébként egy Börzsöny méretű, egybefüggő iparváros-halmaz található, amelyben a települések közötti legfőbb összeköttetést Lengyelország legnagyobb, több, mint 300 kilométeres villamoshálózata jelenti.

A Konstal gyakorlatilag a lengyel Tátra. PCC rendszerű vezérlése van, mind a tizenhat villamosos lengyel városban megtalálható. Belseje azonban egyáltalán nem tátrás, inkább a temesvári Timis gyár kocsijaira hasonlít, vagyis azoknál egy kicsit lepusztultabb. Ez a kocsi azonban még mindig szebben néz ki mondjuk Gdansk-i társainál.

Bytomban vagyunk. A városban négy helyközi vonal találkozik, ez például észak felé halad, és egy rövid egyvágányos szakasza is van.

Bytom belvárosában egy elég bonyolult hurokrendszer található, melynek egyik szakaszában halad egy a Konstal-szutyok villamos.

Ez pedig már a Bytom központú, 795 mm nyomtávolságú kisvasút, amely egykor szenet szállított, mára azonban turisztikai szerepe van csak. Itt éppen az északi végállomásán vagyunk, a román gyártmányú L45H mozdony egy elveszett híd alatt jár körbe.

Bytom-Carb, a kisvasút központi pályaudvara. Egykoron központi állítású váltókkal rendelkezett, ma azonban már csak az egyik toronyban van szolgálat, ott is csak azért, mert itt van a kisvasút fűtőháza is, valamint itt történik a körüljárás, ugyanis a kisvasút jelenlegi déli végpontján, Bytom főpályaudvara mellett nincs erre lehetőség.

Tipikus ipartelepi jelenet, gyárkémények előtt megy a kisvonat, mindjárt egy felüljárón keresztez egy kétvágányú, villamosított fővonalat.

Elég legyen a kisvasutakból :) Bytom központi villamos pályaudvara, három Konstal kocsival (a két szélső forgalmi járat, a középső pedig a tartalék).

Egyvágányú szakasz Bytom belvárosában, az egyik legforgalmasabb, Katowice felé tartó vonalon. A pálya mintegy 800 méteren át halad egyvágányosan, a kétirányú út bal szélén. Érdekes, hogy egykoron ez a szakasz is kétvágányú volt, az aszfaltban ennek maradványai több helyen megfigyelhetőek voltak.

Ez pedig egy Ikarus 280-as. Hazai gyártású buszaink valamennyi általam meglátogatott Lengyel városban futnak még, sok helyen ezek adják a járműállomány zömét, azonban arányuk az új busztípusok megjelenése miatt egyre csökken.