Az 500-as pályaszámú prototípus KCSV6-os úgy 45 km/órás sebességgel halad át a gyógyfürdő előtti fedezőjelzőnél. Ebből természetszerűen az következik, hogy a visszafogóváltón sem az előírt maximális 15 km/órás sebességgel ment át. És ez nem egyedi példa, hanem általános szokás. És nem csak itt, hanem - különböző mértékben, a pályaállapot függvényében - valamennyi vidéki városunkban. Tetszik, amikor rugalmasan értékelik az F.2-es utasítást. Ennek az lehet az oka, hogy a jelenleg érvényes szabályozást 1980-ban adták ki, tehát immár egy negyed évszázada érvényben van, miközben a villamosközlekedés sajátosságai jelentősen megváltoztak ennyi idő alatt, eltűntek például az akkor még nagyszámban létező légfékes vilamosok, modernebb váltókat, pályákat építettek, így számos korlátozás értelmét vesztette. (Tegyük hozzá, hogy a váltókon érvényes sebességkorlátozások gyakorlatilag a második világháború óta nem változtak.) Ezekhez a vidéki városokban nem ragaszkodnak annyira, azonban egy esetleges baleset során még mindig ezeket a szabályokat veszik alapul a vizsgálat során. Reméljük, hogy hamarosan megváltoztatják ezt az elavult utasításrendszert. 1980-ban a budapesti tátrák érkezése tette ezt szükségessé, hamarosan talán az első Combinók is megérkeznek (???), reméljük, hogy ezek a járművek is magukkal hozák majd a változást.

Az 507-es kocsi elahgyja a gyógyfürdőnél lévő megállóhelyet. Azért fényképeztem itt sokat, mert ezen a részen még szűz volt a hó, a belvárosban természetesen itt is minden agyon volt sózva. Érdemes megfigyelni, hogy akkora hó volt, hogy alig látszik az oszlopok bal oldalán levő vágány.

Az 505-ös kocsi érkezik a Simonyi út felől, hamarosan ő is át fog száguldani az első képen látott visszafogóváltón és fedezőjelzőn.

Végre egy bengáli :) Érdekes, hogy ez a lomhább jószág tolta lefelé az előtte levő KCSV-t annak ellenére, hogy menetdinamikája sokkal rosszebb, mint modernebb társaié. Érdemes megfigyelni a képen, hogy a járművezető nincs nagyon beöltözve, azaz Debrecenben szereltek fűtést a régi villamos vezetőállásába, így nem kell napi 8-10 órán át fagyoskodni benne. Budapesten rendesen szoktunk fázni télen az UV-kban és a nem zárt vezetőállású Ganz csuklósokban.

Az 502-es kocsi - mely tanulójáratként közlekedik - bekanyarodik a Nagyerdei körútra. Régen itt ágazott el - illetve haladt tovább egyenesen - a debreceni elővárosi villamos, amely az 5,7 kilométerre található Pallagig haladt az egykori Debrecen-Nyírbátori Helyi Érdekű Vasút (DBNYV, gyakorlatilag a mai Debrecen-Mátészalka MÁV vonal elődje) vonalán. Ez a vasútvonal csak 1950-től halad Debrecentől Apafáig a MÁV Budapest-Záhony fővonalával egy (illetve két :) vágányon, előtte a városon és a Nagyerdőn keresztül vezetet a vonala, melynek több szakaszát is bevillamosították, így azokat a Debreceni Helyi Vasút (DHV) villamosai is használhatták.

Ugorjunk 220 kilométert nyugatra. Kétségtelenül a 17-es Budapest egyik leghangulatosabb villamosvonala, a Margit hídtól a Nagyszombat utcáig szűk, macskaköves utcákon, régi, illetve archaizáló házak között halad. A Margit híd - Zsigmond tér szakasz varázsa hóeséskor az, hogy nem itt kezdik az utak sózását, így a villamos igen sokáig fehér vágányokon halad. A képen a 1312-es kocsi halad a Margit híd felé, nagyjából félúton járhat a Kavics utca és a Lukács fürdő között.

Három nappal később ismét nagy hó esett. A 1514-es kocsit a 37-es villamos MÁV X-es kapu megállójánál sikerült elkapnom. A szűz hó itt is adott volt; amióta Soroksárra költözött az itteni konténerterminál, azóta gyakorlatilag senki sem használja ezt a megállót. Az idillt csak az egykori konténerterminál egyik őrkutyája zavarta meg, de szerencsére nem volt túl vérmes, néhány ugatással és vicsorítással megmutatta nekem, hogy ő is it van, aztán visszaballagott a biztonsági őrhöz. Valószínűleg nem értette, hogy mit keres a semmi közepén a legnagyobb havazásban egy villamosokat fényképező kerékpáros.

A 1463-as kocsi utascserét végez a Fiumei úti megállóban. Én meg addig lefényképeztem őt.

Hazamentem, letettem a bicajt, mert nagyon szembe esett a hó, és villamossal mentem tovább 17-est fotózni. A 1311-es kocsi éppen a Lukács fürdő megállóhelyen várakozik. A Kolosy tértől befelé csak ezen a megálóhelyen van peron a vágányok mellett. Érdekes módon a Zsigmond téren régen negatív öböl, a Kavics utcánál pedig peron volt, ezeket azonban valamikr az 1960-as, 70-es években megszüntették. Ebben a két megállóban igen gyakran a leszálló utasok közé hajtanak az autósok.

A 1320-as kocsi elhagyta a Vidra és Frankel Leó utcák sarkán levő ívet, és a Lukács fürdő felé halad tovább. Álmaimban egyszer a Margit híd felé tartó 17-es itt le fog majd menni a kéreg alá, alulról keresztezné a Margit körutat, majd a Bem téren ismét a felszínre bukkanna, és így haladna tovább a Batthíány tér felé. Korábban a 17-es és a jelenlegi 19-es viszonylat össze volt kötve, de nem itt, hanem a Török utca - Margit körút - Bem József utcán keresztül.

A 1306-os kocsi a Margit híd budai hídfőjénél található végállomáson. A Margit híd lehajtója már le van sózva, a megálló peronja azonban még tiszta hó.

Mivel egész este szakadt a hó, ezért éjszakára elrendelték a töretést. Ez azt jelenti, hogy éjjel vonalanként, vonalcsoportonként kint marad egy kocsi, mely folyamatosan jár a rá bízott szakaszon, valamilyen szinten tisztán tartva a pályát. Ha havazás miatt rendelik el a töretést, akkor a járművezetők feladata az is, hogy lesózzák a vonalon érintett váltókat. A képen a 1326-os pályaszámú KCSV látható töretőjáratként a Vágóhíd utcai megállóban.

A nagy havazások fénypontja természetesen a hóseprők közlekedése. Ezek a favázas járgányok meglehetősen öregek, az 1920-as, 30-as években készültek. Eleinte tehermozdonyok voltak, később azonban egy speciális seprőberendezést szereltek rájuk. Ezen az estén elrendelték a hóügyeletet, a ferencvárosi hógép azonban csak a kocsiszín két része közötti összekötővágányt seperte le. A kép minősége nem a legjobb, köszönhetően annak, hogy a jármű lassan mozgott. A fényszórója csak véletlenül maradt bekapcsolva, amúgy előre halad:)

Csendélet. A képen Ferencváros kocsiszín II-es járműtároló csarnoka látható. Ennek középső két vágánya a tehermozdonyok, közismertebb nevükön a mukik (most nem a kemencei P-2-es mozdonyra gondolok :) általános tárolóhelye. Erre a két vágányra ugyanis csak ezek a járművek férnek be könnyen, vannak olyan Ganz csuklósok, illetve KCSV-k, melyek tükreit le kell szerelni, mielőtt beállnának velük ide. A mukik viszont kényelmesen beférnek.

A 7121-es hóseprő Ferencváros kocsiszín udvarán. Nem kellett nagyon megerőltetnie magát az idei télen, csak ezen az estén közlekedett.

A hirtelen leesett nagy hó természetesen gyorsan elolvadt, nem nagyon bírta a +6 fokot. Ezen a képen két KCSV látható a Fiumei és Salgótarjáni utak kereszteződésében. Elsőre nem sok különbség van köztük, ha a tetejükre koncentrálunk, akkor azonban mégis láthatunk valami érdekeset.

Pantográf szedős KCSV. A 1328-as kocsi ideiglenesen nem szokványos félpantográf szedőt kapott. Értesüléseim szerint a hagyományos Ganz csuklós villamosokra motoros áramszedőt szeretnének felszerelni, és ennek a szerkezetnek a főpróbáját végzik ezen a kocsin. A dolog szépséghibája, hogy a KCSV-n az áramszedő magasabban helyezkedik el, mint a hagyományos Ganz csuklósokon, így a 2-es vonalon a Lánchíd alatt ez a szedő beakadhat valahova, ami miatt a 1328-as ezzel az áramszedővel a rakparti vonalon nem közlekedhet. A felvétel egyébként az Elnök utca és a Nagyvárad tér között készült.

Ezen a Közvágóhídnál készült felvételen jól megfigyelhető a hagyományos és a pantográf KCSV áramszedő közötti különbség.

Hogy még változatosabbá váljon a kép, megérkezett a hagyományos Ganz csuklós kinézetű, ám félpantográf szedővel rendelkező 1303-as pályaszámú villamos is :)

Végül pedig a 1327-es KCSV-t láthatjuk ezen a képen, amint a Vágóhíd utca felől a Könyves Kálmán körút felé halad. A háttérben a Mester és Haller utca sarkán álló templom tornya látható. Ez a kocsi valamilyen nyavalyát szedett össze, ezért félreállt a Közvágóhídon, és most hazafelé tart, hogy a kocsiszínben meggyógyítsák őt.