Torinói villamosok

Torinó, Piazza Vittorio Veneto, 16-os (óramutató járásával megegyezõ) körfogalmú villamosvonal. (Egyetlen rendezõmegállóhelye a Piazza Sabotino.)
A szóló motorkocsik csak ezen a körforgalmú vonalon közlekednek. A kocsi négy marokcsapágyas motoros, vezérlése szervós megoldású: a közvetlen kapcsolóhengert egy szervómotor forgatja, és a szervó mozgását szabályozza a vezetõ. Külön kar szabályozza a fékezést: ez egyszerre kapcsolja a villamosféket és a légféket. A léfék elvileg lefújhtó: azaz a kocsit meg lehetne állítani csak a kedvezõbb villamosfékkel is: ezt azonban nem teszik a gyakorlatban.
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ

Torinó, Corso Tortona, kocsiszín elött félreállított kocsik.
A 15-ös vonal közelében található az egyik kocsiszín, ez elött egy félreállítóvágányon álltak a félreállított kocsik.
Érdekességképpen a vezetõk a végállomásokon nem pihentek, hanem a vonal közepén valahol (a 15-ösön például itt a kocsiszín mellett) átadták a jármûvet egy kollégájuknak: így jut nekik is pihenõidõ.
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ

Torinó, Piazza Coriolano, 15-ös villamos végállomása; indul Via Brissogne felé.
Ez a leggyakoribb kocsitípus, amivel lehet találkozni Torinó utcáin. Ez egy hatmotoros kocsi (a motorok biztos hogy teljes (580 V-os) feszültséget kapnak, különben nem lehetne megoldani a soros-párhuzamos átkapcsolást), a motorok marokcsapágyas felfüggesztésûek és a csukló alatti forgóváz is hajtott. A vezérlése egyszerû közvetlen kapcsolású a vezetõ bal kezénél; ugyanannyi (kb. 6-7) soros és párhuzamos fokozattal. Fékezéshez itt is külön fékkar van középen: ez egyszerre mûködteti a légféket és villanyféket. Mivel a légfék már kicsi húzásra is megfogja a kocsit és megállásig fékezi, így a villanyfék szinte nem is jut szóhoz. Itt is le lehetne fújni a légféket, ezt azonban nem tették.
Ezen végállomás közelébõl indul egy fogaskerekû vasút, azonban ottjártamkor a vonal felújítás alatt volt: a pálya teljesen fel volt szedve.
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ

Torinó, Corso Luigi Settembrini, 18-as villamos Piazza Sofia felé.
A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor egy villamos keresztezi azt a helyet, ahol a két vágány megcserélõdik az út közepén, majd igen hosszú szakaszon (3-4 km) a villamosok megcserélt oldalon közlekednek - így vált lehetõvé szigetperonokat építeni. (Persze végig zártpályás a vonal.)
Torinóban egyébként a váltóállítás teljesen automatikus, egy dobozba be kell táplálni a járat számát, ez pedig valószínûleg rádión keresztül álllítja a váltókat a kocsi elött. Ezt külön ellenörzõlámpák jelentik vissza a váltók mellett.
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ

Torinó, Piazzale Caio Mario, 4-es villamos végállomása elött.
A korszerû alacsonypadlós kocsi szintén megcserélt oldalon közlekedik, és érkezik be egy olyan megállóba, ami egyszerre buszmegálló is. (Az út olyasmi elrendezõdésû mint az Andrássy út.)
A villamosforgalom nem igazán sûrû: szombaton negyedóránként jártak a kocsik, de emellett több vonal is fel volt hagyva és busz közlekedett helyette. Sok igen bonyolult csomópont volt a vonalakon, általában a keresztezõdéseknél mindíg volt bekanyarodási lehetõség, sõt néha az tiszta keresztezés körül egy teljes körforgalmú vágány is van, amibe minden irányból be- és ki lehetett hajtani (!).
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ

Torinó, Piazza Castello, 4-es villamos Piazzale Caio Mario felé.
Torinó fõterére ért be az egyébként elterelt útvonalon közlekedõ jármû. A 4-es az egyetlen vonal ahol ezek a jármûvek vannak forgalomban.
A kocsi elöl-hátul magas padlós hajtott fogóvázas, középen pedig futó forgóvázas alacsony padlós. Egyenáramú motorokkal szerelték fel, vezérlése pedig hasonlatos a Budapesti felújított ipari csuklósokéra. Az eltérés az, hogy a kocsin szintén légfék is fel van szerelve (külön karon jobb kéznél), azonban itt a villanyfék állítja meg a kocsit; a légfék csak a középsõ tengelyen hat (valószínûleg).
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ

Torinó, Piazza Hermada, 3-as villamos végállomása; indul Le Vallette felé.
Ez a kétrészes, normál padlós kocsi pedig egy gyorsvillamos forgalmat bonyolít le Torinó egyik fõútja mentén. Ennek a kocsinak a végállomásai fejvégállomások így indokolt a kétirányú kivitel. Itt a végállomásnál látszik is a keresztezés. Innentõl egyébként egy elég tisztességes lejtõ vezet le a Pó folyó hídjához.
A FIAT gyártmányú kocsi szaggatós, egyenáramú motoros, légfékes jármû. A kocsi ajtai közül az elsõ és utolsó félajtókat nem lehet használni, ez a vezetõnek van fenntarva. A megállókban az ajtók alatti rámpa sûrített levegõvel kilökõdik; egyébként a többi típusnál is az alsó lépcsõ az ajtónyitáskor csapódik le (az alacsonypadlósnál persze nincs ilyen).
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ

Torinó, Corso Tortona, kocsiszín elött egy tanulókocsi.
Ez a kocsi ugyanannál a kocsiszínnél állt.
1999. VII. 31. szombat. Fotó: NZÁ